ugrosaska írta:Üdv Moszat!
Azért a kardinálist és pár másik Sula garnélát is lehet ilyen körülmények között tartani. A személyes tapasztalatom a dennerlivel 18 dGH; 7,6 pH; 26 C. Ezt fele csapvíz és fele ozmóvíz hozzáadásával értem el valamint az aljzat is meszes volt, ami még pluszban rátett a pHra. Egy generációt sikeresen felneveltem, de aztán sajnos a költözés miatt már nem tudtam tartani a megfelelő feltételeket. Egy másik szlovák tenyésztő is 15 dGH feletti vízzel dolgozott ennél a fajnál és egy darabig sikeresen működött a rendszere. Jelenleg nem tudom, hogy áll. Sokan sokféleképpen próbálkoznak, de szerintem mindig a tenyésztő által megszabott vízparamétereket kell alapul venni és akkor nem lehet nagy gond.
Moszat írta:ugrosaska írta: A személyes tapasztalatom a dennerlivel 18 dGH; 7,6 pH; 26 C. Ezt fele csapvíz és fele ozmóvíz hozzáadásával értem el valamint az aljzat is meszes volt, ami még pluszban rátett a pHra. Egy generációt sikeresen felneveltem, de aztán sajnos a költözés miatt már nem tudtam tartani a megfelelő feltételeket.
Ez alapján nálam a normál csapvíz is megfelelő lenne nekik, de azért nem merném megpróbálni a tartásukat
Milyen gyilkos kemény víz van már nálatok, ha fele ozmóval ez lesz belőle?
ugrosaska írta:Soproni csapvíz 28-30 GH, szóval nálunk inkább sügeresek vannak.
Gondolom nem kell magyaráznom a tűrőképesség definiciót, Moszat
. Jól tudod miről beszélek...
Ez bizonyos fajoknál jobban kitolódik, valahol pedig leszűkül. Amúgy számomra a fő motiváció a stabil pH volt és egy ilyen érzékenynek tartott fajnál talán ez a legfontosabb. Sikeresebb lehet tartás szempontjából egy stabil környezet, mint egy instabil. Először tettem egy próbát 1/4 csap és 3 /4 RO vízzel. Ide kerültek a dennerlik, aztán amikor láttam, hogy jól érzik magukat (értsd: élnek
) emeltem a csapvíz mennyiségét és így is működött.
Amint újra sikerül összeszednem magam újra ráállok a dennerlire, de csak arra. A többi Sula faj nem érdekel, bármilyen szépek is.
Moszat írta:Úgy érzem, hogy a sula garnélák túlélése szempontjából van egy olyan fontos szempont, amit még nem ismertek fel. Ezek szerint a vízkeménység annyira nem szigorúan kötött, a pH-ra azért oda szoktak figyelni, mégis sok embert ér kudarc. Fórumokat olvasgatva sok olyan embernek sem sikerült szaporítani őket, akik nagyon odafigyeltek a stabilitásra és az ideális értékekre. Szerintem kell hogy legyen valami fontos, amit még nem vettek észre. Ez a hipotetikus ismeretlen vízérték kb. akármi lehet, csak az eredeti élőhely és a sikeres tenyészetek vizének pontos elemzésével lehetne kiszűrni.
A dennerlit én is szívesen tartanám, de nem venném a szívemre, ha esetleg elpusztulnának. Azt is pletykálják, hogy nagyon félős garnélák, amiket alig látni, ez is egy komoly hátrány más fajokkal szemben.
Nah, kicsit összegyűjtöttem az ehhez a topichoz tartozó hsz-oket.
Reagálva Moszat legutolsó üzenetére:
Ezen anno mi is sokat agyaltunk Szentgyóval. Én konkrétan nem láttam enni a dennerlijeimet és olyan szinten ijedősek voltak, hogy este, sötétben lámpával a kezemben indultam "vadászni" őket. Sokan szajkózták kb. 2 éve, amikor bejöttek a piacra, hogy a java mind táplálék specialista és emiatt egyszerűen nem lehet majd őket szaporítani. Ez amúgy szerintem helyt álló szajkózás volt, de mégis sikerült pár rugalmasabb fajt reprodukcióra bírni és rászoktatni őket az akváriumi körülményekre. Még mindig elenyésző a kardinális tenyésztő Európában és ennek is van valami oka, lehet pont az az ismeretlen tényező, amire utaltál. Azonban az emberi természet része, hogy a sikertelenséget ne magunkban keressük, hanem egyszerűen elhárítva a problémát ráfogjuk valami megmagyarázhatatlan jelenségre.
Van pár információnk a fajról, azokat megpróbáljuk betartani és vagy sikerül vagy nem. Persze vannak trükkök, fortélyok, pl. óvatos vízcsere, megfelelő talaj, eleség választása, stb. .