Lexyke
Elküldve: 2010.12.09. 12:59Sziasztok! Most már pár hónapja rendszeres olvasótok vagyok, így hát gondoltam én is bemutatkozom. 
Alexandrának hívnak, 24 éves vagyok és már 5 éve soproni lakos. Környezetgazdálkodási agrármérnökként végeztem, most pedig az erdésznek tanulok (és persze mellette dolgozok), mivel a lételemem a természet és az állatok. Ebből adódóan rabul ejtett a vadászat és a vadgazdálkodás varázsa. Nem egy gyilkolós típus vagyok - én inkább megfigyelőként szeretek jelen lenni... Ja és horgászni is szeretek!
Mivel falun nevelkedtem, nekem természetes volt az állatok közelsége. Mindenféle állatom volt: lovak, szarvasmarhák, sertések, tyúkok, libák, kecskék, juhok, kutyák, macskák... stb. Aztán felkerültem Sopronba és itt is egész állatkerttel vettem körül magam. Jelenleg van két kutyám: egy alaszkai malamut és egy akita inu (még csak 7 hetes), egy vadászgörény, akit nagyon szeretek 
és egy degum, aki csak véletlenül került hozzám (megmentettem az éhhaláltól). Voltak oroszlánfejű nyuszijaim is, de sajnos őket el kellett ajándékoznom időhiány miatt... 
Gyermekkoromban apukámnak volt egy akváriuma és én ott szerettem bele az akvarisztikába, bár ez a szerelem a sok "macera" miatt egy időre kiveszett belőlem. Tavasszal láttam meg a garnélákat és egyből beleszerettem! Ősszel sikerült beszereznem egy Dennerlés Nano-t és végre teljesült az álmom! Órákig tudok ülni előttük és nézni, ahogy tesznek-vesznek a garnik. 
Sajnos valamilyen oknál fogva az állományom 80%-a elpusztult, még van 3 túlélőm, egyenlőre várok, hogy mi lesz velük és utána töltöm fel ismét az aksit.
Hát körülbelül most ennyi jutott eszembe magamról...
Alexandrának hívnak, 24 éves vagyok és már 5 éve soproni lakos. Környezetgazdálkodási agrármérnökként végeztem, most pedig az erdésznek tanulok (és persze mellette dolgozok), mivel a lételemem a természet és az állatok. Ebből adódóan rabul ejtett a vadászat és a vadgazdálkodás varázsa. Nem egy gyilkolós típus vagyok - én inkább megfigyelőként szeretek jelen lenni...
Ja és horgászni is szeretek! Mivel falun nevelkedtem, nekem természetes volt az állatok közelsége. Mindenféle állatom volt: lovak, szarvasmarhák, sertések, tyúkok, libák, kecskék, juhok, kutyák, macskák... stb. Aztán felkerültem Sopronba és itt is egész állatkerttel vettem körül magam. Jelenleg van két kutyám: egy alaszkai malamut és egy akita inu (még csak 7 hetes
), egy vadászgörény, akit nagyon szeretek és egy degum, aki csak véletlenül került hozzám (megmentettem az éhhaláltól). Voltak oroszlánfejű nyuszijaim is, de sajnos őket el kellett ajándékoznom időhiány miatt... Gyermekkoromban apukámnak volt egy akváriuma és én ott szerettem bele az akvarisztikába, bár ez a szerelem a sok "macera" miatt egy időre kiveszett belőlem. Tavasszal láttam meg a garnélákat és egyből beleszerettem!
Ősszel sikerült beszereznem egy Dennerlés Nano-t és végre teljesült az álmom! Órákig tudok ülni előttük és nézni, ahogy tesznek-vesznek a garnik. Sajnos valamilyen oknál fogva az állományom 80%-a elpusztult, még van 3 túlélőm, egyenlőre várok, hogy mi lesz velük és utána töltöm fel ismét az aksit. Hát körülbelül most ennyi jutott eszembe magamról...
