Házi készítésű ivadékhal etető élő artémiával.
Elküldve: 2011.03.28. 22:39Sziasztok !
Én általában a legfiatalabb ivadékhalaimat, akváriumba akasztható ivadéknevelő hálóban nevelem néhány hétig, míg cseperednek valamelyest.
Szinte kizárólag frissen keltetett sórákkal.
A gond az idővel és a körülményekkel van.
Naponta 2x tudok etetni kora reggel és késő este, de akkor sem mindig.
Ráadásul az alkalmanként beszórt artémiák egyszerre és hamar a fenékre süllyednek, majd pár perc alatt kiszóródnak a nevelő háló alján.
Nagy részük kárba megy. Ráadásul az édes vízben 4-5 órán belül elpusztulnak, így a kishalak már sok hasznukat nem látják.
Annyit tudnak elfogyasztani belőlük, amennyit nagy hirtelen össze sikerül kapkodniuk.
Az ötletem lényege az, hogy egy tégelybe öntöm az artémiákat a sós vízzel együtt amely akár 2 napon át is életben tartja őket
és csak a tégely tetején lévő apró lyukon tudnak apránként kiúszni az édes vízbe.
Mivel nem egyszerre jönnek ki, így van idejük a kishalaknak összekapkodni, na meg újra megéhezniük a fogyasztásukhoz.
Ráadásul a kishalak nagyon hamar rájönnek, hogyan működik a dolog.
Kell hozzá:
-2db 8-10ml-es fecskendő és a lehető legvastagabb tű
-pillanat ragasztó
-1db 20 forintos.
(esetleg egy hosszú csipesz)
Az etetőt az egyik fecskendőből készítjük, a másikat pedig az artémiák betöltésére és az etető kimosására használhatjuk.
Az összeállítás nagyon egyszerű. Nem is magyarázom. A képek magukért beszélnek.
Ez csak egy tesztmedence. Az anci fiatalokat ne nézzétek, mert nem nekik van betéve hanem egy pici szárnyaszegett porcelán sügérnek, akit félholtra vertek a nagy marha testvérei.
Ő éppen nem látszik a videón, mert csak a kiúszás megörökítésére koncentráltam, de első alkalommal rájött mi a dolog értelme.
És végül itt a videó üzem közben: http://www.youtube.com/watch?v=b-DTJ6Gm2zM
A másik fecskendővel felszívjuk az artémiás sós vizet és színültig töltjük vele az etetőt a fölső résen át.
A lényeg hogy ne maradjon a kivezető nyílást elzáró buborék.
Aztán egyszerűen finoman a pénzérmével lefelé ejtsük a vízbe a kishalak mellé. A súlyeloszlás miatt 10-ből 10x talpra esik és föl sem tud borulni.
Ha látjuk hogy kiürült vegyük ki egy csipesszel, egy fecskendőnyi friss vízzel öblítsük ki és tölthetjük föl újra.
Mivel a fény általában a világítás miatt fölülről éri az etetőt, így az artémiák arra igyekeznek és előbb utóbb 99%-uk kijut a tégelyből.
A sós víz az édesvíznél nehezebb fajsúlya miatt pedig nem szivárog ki ha talpon áll, így nem terheli a vizet.
Kipróbálva, működik.
Én általában a legfiatalabb ivadékhalaimat, akváriumba akasztható ivadéknevelő hálóban nevelem néhány hétig, míg cseperednek valamelyest.
Szinte kizárólag frissen keltetett sórákkal.
A gond az idővel és a körülményekkel van.
Naponta 2x tudok etetni kora reggel és késő este, de akkor sem mindig.
Ráadásul az alkalmanként beszórt artémiák egyszerre és hamar a fenékre süllyednek, majd pár perc alatt kiszóródnak a nevelő háló alján.
Nagy részük kárba megy. Ráadásul az édes vízben 4-5 órán belül elpusztulnak, így a kishalak már sok hasznukat nem látják.
Annyit tudnak elfogyasztani belőlük, amennyit nagy hirtelen össze sikerül kapkodniuk.
Az ötletem lényege az, hogy egy tégelybe öntöm az artémiákat a sós vízzel együtt amely akár 2 napon át is életben tartja őket
és csak a tégely tetején lévő apró lyukon tudnak apránként kiúszni az édes vízbe.
Mivel nem egyszerre jönnek ki, így van idejük a kishalaknak összekapkodni, na meg újra megéhezniük a fogyasztásukhoz.
Ráadásul a kishalak nagyon hamar rájönnek, hogyan működik a dolog.
Kell hozzá:
-2db 8-10ml-es fecskendő és a lehető legvastagabb tű
-pillanat ragasztó
-1db 20 forintos.
(esetleg egy hosszú csipesz)
Az etetőt az egyik fecskendőből készítjük, a másikat pedig az artémiák betöltésére és az etető kimosására használhatjuk.
Az összeállítás nagyon egyszerű. Nem is magyarázom. A képek magukért beszélnek.
Ez csak egy tesztmedence. Az anci fiatalokat ne nézzétek, mert nem nekik van betéve hanem egy pici szárnyaszegett porcelán sügérnek, akit félholtra vertek a nagy marha testvérei.
Ő éppen nem látszik a videón, mert csak a kiúszás megörökítésére koncentráltam, de első alkalommal rájött mi a dolog értelme.
És végül itt a videó üzem közben: http://www.youtube.com/watch?v=b-DTJ6Gm2zM
A másik fecskendővel felszívjuk az artémiás sós vizet és színültig töltjük vele az etetőt a fölső résen át.
A lényeg hogy ne maradjon a kivezető nyílást elzáró buborék.
Aztán egyszerűen finoman a pénzérmével lefelé ejtsük a vízbe a kishalak mellé. A súlyeloszlás miatt 10-ből 10x talpra esik és föl sem tud borulni.
Ha látjuk hogy kiürült vegyük ki egy csipesszel, egy fecskendőnyi friss vízzel öblítsük ki és tölthetjük föl újra.
Mivel a fény általában a világítás miatt fölülről éri az etetőt, így az artémiák arra igyekeznek és előbb utóbb 99%-uk kijut a tégelyből.
A sós víz az édesvíznél nehezebb fajsúlya miatt pedig nem szivárog ki ha talpon áll, így nem terheli a vizet.
Kipróbálva, működik.
