Egy kis útmutató a leggyakoribb illegális bevándorlókhoz:
Kandicsok - Cyclops sp.
Pár milliméters jószágok. Jellegzetes ugráló mozgással, és nagy sebességgel haladnak. Egyes fajok állandóan vízközt lebegnek, mások a tereptárgyakon mászkálnak. Testalakjuk jellemzően csepp alakú, a fejükön két méretes csáp van, a testük farokvillában végződik. A nőstények könnyen felismerhetőek a petecsomóikról, amik a gyakori édesvízi fajoknál kétoldalt helyezkednek el. Nem ártalmasak az akvárium lakóira,bár a halak fogyasztják őket, általában akad pár mindent túlélő példány.
Vízibolhák - Cladocera
A levéllábú rákok közé tartoznak. Apró, kerek, sokszor vöröses vagy barnás színű izék a vízben. A szemmel alig láthatótól a jó pár milliméteresig terjed a méretük. A csápjukkal csapkodva hajtják magukat előre, elég esetlenül mozognak. Nem bírják az áramlást, egy belső szűrővel össze lehet szedni őket. A halak szeretik ebédre, nem szoktak túlélőt hagyni. Nem ártalmas semmire.
Kagylósrákok - Ostracoda
Pici mászkáló gömbök a talajon vagy az akvárium üvegén, általában mm alattiak, de kivételes esetben 2-3 mm-es példányok is megfigyelhetőek. Általában nem úsznak vízközt, de képesek rá. A testüket oldalról két kitinpajzs védi, amik mögé teljesen el tudnak bújni, és csak a lábaikat nyújtják ki belőle. A nagyobb példányokon sokszor hálózatos minta figyelhető meg. A pajzsokat időnként levedlik. Az elhullott állatok vonzzák őket, képesek teljesen belepni egy kisebb haltetemet. Alapvetően ártalmatlanok, de ha sokat fogyaszt belőlük egy hal, akkor bélelzáródást okozhatnak. A mozgásterük miatt ritkán kerülnek a halak étlapjára, ez a veszély csak akkor áll fent, ha direkt kagylósrákkal etetünk. Kiirtani nem lehet őket garnélák mellett, de a talaj tisztán tartásával és a túletetés elkerülésével kordában tarthatóak.
Ugróvillások - Collembola
Primitív ízeltlábúak, hat lábuk, egy pár csápjuk és a potrohuk végén a névadó ugróvillájuk van. Akváriumban a vízi ugróvillás (Podura aquatica) fordul elő. A vízfelszínen mászkálnak, megriasztva pattognak. Fekete, kékes vagy viaszosan szürkés színük van, a méretük 1 mm körüli. Akkor szaporodhatnak el, ha sok a felszínen úszó növény, vagy az akvárium közelében virágcserép van. Az úszó növények eltávolításával vagy a vízfelszín alapos megmozgatásával lehet szabadulni tőlük. A jelenlétük nem ártalmas, bár elég kellemetlen lehet.
Hidrák - Hydridae
Apró édesvízi csalánozók. Pár millimétertől pár centiméterig terjed a méretük. Egy nyélen ülő csokornyi tapogatóból áll az élőlény. Általában valamilyen szilárd felületre letapadva figyelhetőek meg, de képesek bukfencező mozgással is haladni. Bimbózással szaporodnak, olyankor a nyélből újjabb állat "hajt ki". Ragadozók, apró élőlényekkel táplálkoznak, amiket a karjaikon lévő csalánsejtekkel ejtenek el. A frissen kikelt kisgarnélákat és ivadékhalakat képesek elfogyasztani. Halas akváriumban ritkán maradnak életben, de egy garnélásban könnyen elszaporodnak. Jelenlétük jelzi a jó vízminőséget. Vegyszerrel kiirthatók.
Fonálférgek - Nematoda
Fehér, pár milliméteres vékony kis cérnaszálak az üvegen. Új akváriumokban gyakran megjelennek, pár hét után nyomtalanul eltűnnek. Nem ártalmasak.
Planáriák - Turbellaridae
Lapos, gyorsan csúszkáló férgecskék. Általában a talajon és a talajban élnek, de invázió esetén az üvegen is megjelennek. Pár millimétertől néhány centiméterig terjed a méretük. Színük lehet fehér, szürkés vagy rózsaszínes is. Az első végükön két apró, sötét szemfolt figyelhető meg, több fajnak "füle" van, a fejen található kis lebenyeknek a kémiai érzékelésben van szerepük. Nyálkát terítenek maguk alá, mint a csigák, ezen csúsznak meglepően nagy sebességgel. A ragadós talaj vagy növényzet planáriák jelenlétét jelzi. Egyes fajok ártalmatlanok, a nyálkába tapadt mikroszkopikus élőlényeket fogyasztják, mások viszont egyenesen ragadozók. Az elszaporodott planáriák képesek alaposan megritkítani a fiatal garnélákat, de előfordul hogy felnőtt példány, sőt hal esik áldozatul nekik. A planáriák regenerálódási képessége legendás, apró darabokból is képes kinőni egy egész állat. Ezért a kiszedésükkel vagy a szétnyomásukkal nem is érdemes próbálkozni. Az elszaporodásuk túletetésre utal, ennek a mérséklésével és planáriacsapda építésével kordában tartható a számuk. Teljes kiirtásuk csak vegyszerrel lehetséges.
Infuzória - Infusoria sp.
Az infuzória egy csillós egysejtű, amit ivadékhalak etetésére is használnak. Akváriumban időnként a víz zavarosodását, füstösödését okozza. Egysejtű létére viszonylag nagy méretű, néha szabad szemmel is lehet látni az állatkák mozgását. Maga az élőlény a csapvízben is előfordul, az akváriumokban általánosan jelen van. Tömeges elszaporodását a víz magas szervesanyag tartalma okozza. Általában új akváriumokban, a halak telepítése után kerül elő a probléma. Az infuzóriák fogyasztják az akvárium vizéből az oxigént, a halak fulladását okozhatják. Az ivadékhalakat önmagukban meg is betegíthetik. A problémát alapos vízcserével, erős levegőztetéssel, az etetés pár napi mellőzésével és elsötítéssel orvosolhatjuk.