Látom a nyár erősen elvonja az embereket a fórumról.

Kedves Star67, sajnos nem üveggarnéla - de mivel Te voltál az egyetlen vállalkozó szellemű aki egyátalán próbálkozott, "közönségdíjként" megkapod a csokit.

A jószág - szerintem - egy Palaemon adspersus. Érdekes a története is, és mivel nem tudtok ellene védekezni, el is mesélem...

Hosszabb kihagyás után idén jártam ismét tengernél. Mivel van egy kisfiam, ezért nyilván homokos partra mentünk. Emiatt nem is vittem fotóscuccot, pedig úgy vettem autót, hogy a gyerek is, meg a fotóscucc is beférjen...

Viszont ahol a gyerek dagonyázott, volt egy kőmóló is. Többször is végignéztem, de mivel a homokos aljzatot állandóan felkavarták a strandolók nem láttam garnélát, pedig több faj is ilyen helyeket részesít előnyben. Utolsó előtti este láttam egy Palaemon eleganst, és jobb hiján úgy gondoltam hogy másnap megfogom és berakom egy vödörbe egy fényképezés erejéig.
Másnap délután szépen neki is álltam végignyálazni a molót, de két tíz év körüli helyi azzal szórakozott, hogy mellettem ugrált a vízben, bárhová is mentem a 20m-es moló mentén. Elég kiábrándító, amikor már csak 5cm-re van mindkét kezedtől a jószág és hirtelen minden szanaszét rebben a melletted végrehajtott kézenátfordulás miatt. Nekem is kedvem lett volna egy kicsit az ólomövvel megkuttyogtatni a vizet, hogy ők mit szólnak hozzá.

Nem is sikerült semmit elérnem - már azon kívül, hogy jól felbosszantottam magam.
Este, már éppen pakolni kezdtünk, mikor megbeszéltem a családdal, hogy még egy utolsó öt percre beszaladok a vízbe, mivel strandolók már nemigen voltak. A víz persze eddigre már olyasmi látótávolsággal bírt, mint a Duna. Sőt azt is be kell látnom, hogy nagyon elpunnyadtam sráckorom óta, mert akkor simán meg tudtam fogni a jószágokat puszta kézzel. Most pedig már negyed órája sikertelenül próbálkoztam több egyednél is. Végül visszatértem az eredeti jószághoz és próbáltam óvatosan magamhoz édesgetni ami persze nehezebb ha egyszer az ember fiának percenként (punyulok bakker, punyulok) fel kell jönnie levegőért. Ahogy ott fekszem a fűben érzem, hogy valami piszkálja a jobb kézfejem. Azt hittem valamelyik nyálkáshal vagy tarisznyarák, mert ezek nagyon kíváncsiak, pláne a mozdulatlan dolgok irányába. Mivel kitartóan piszkálta a kezemet a jószág, óvatosan odanéztem - hát látom, hogy a fenti garnéla próbál bevacsorázni belőlem. Senki nem mondhatja, hogy Természet Anyánknak nincs humorérzéke. Közel fél perces dulakodással sikerült is megfogni. Ilyenkor a legfontosabb, hogy ha már nyílt vízben van, akkor a felszín felé hajtsa az ember, ott egyszerűbb elkapni. Már csak azért is, mert tud az ember fia levegőt venni.
Mivel a család már egy ideje az autóban ült, gyorsan csináltam pár képet a vödörben és visszaengedtem.
Jövőre talán összerakok egy tengeri akváriumot és hozok haza pár P. eleganst, mert azok tényleg gyönyörűek a kék ollóikkal és sárga pöttyeikkel. És könnyű is tartani őket. Sőt, ahogy Moszat írta, időnként itthon is kapni különböző módokon. (Sajnos a kezében lévő példány nem látszik jól, így nehéz meghatározni, hogy az Európában fellelhető kb. tucatnyi P. fajból melyik is lehet.

)